Bevezető Taylor életébe:
~Taylor szemszöge:
Körül belül 3 éves lehettem mikor apám el hagyott minket!
Nem emlékszem szinte semmire,csak arra,hogy anya mindig sírt. Sohasem kérdeztem mi történt. Csak néztem őt nem könnyű ezt úgy átvészelni,hogy testvéreim sincsenek.
A suliban soha sem voltam az a fajta nagyon pörgős lány, sem a népszerű féleség. Egy barátnőm van csak de nem panaszkodom hiszen ő mindig mellettem áll! Otthon a dolgok úgy voltak,hogy mikor haza értem a suliból anyám el is ment,hogy hová? fogalmam sincs... de nem is kérdeztem,sokszor volt olyan érzésem mintha engem okolna azért,hogy apa el ment.Igazából apám sem hiányzik csak arra emlékszem vele kapcsolatban,hogy mindig mikor oviba vitt akkor át mentünk a szomszédba és az ottani kis sráccal mentünk együtt,nem nagyon emlékszem rá csak annyi rémlik,hogy valami Harry-nek hívták. És,hogy kb velem egy idős. Na mindegy. Éppen a konyhába vettem az irányt gondoltam eszek,de találtam egy levelet a konyha pulton, a nevem volt rajta.
A levélben:
Taylor ne haragudj rám,de nem bírom ezt így tovább. Beszéltem apáddal és látni akar, nekem pedig ha érdekel ha nem elmondom: Hogy irritál a jelenléted nem hiszem,hogy te szeretnéd a társaságom. A szobádban az ágyadon találsz egy jegyet,azt hiszem ideje apádhoz költözni!
Hmm... az az igazság,hogy nem tudok rajta sírni kéne de nem megy,sajnos anyám olyan nekem mint egy idegen. Nem stresszeltem magam rajta be mentem a szobámba meg fogtam a jegyet Londonba szólt. Jéé apa Londonban lakik... Jó tudni! Be pakoltam a cuccom 3 bőröndbe. Olyan fél négy fele el indultam,hogy fogjak egy taxit,ez meg is lett,el indultam a reptérre.
